Tavasz, napsütés, fodrász, shopping, randi

Ma igazán tartalmas napom volt, és leginkább az volt benne a jó, hogy teljesen más volt, mint a többi.


Tegnap este megérkeztek hozzánk anyuék, három napot lesznek nálunk, így el tudok intézni néhány dolgot, és kicsit fel vagyok mentve a mindennapi rutinból.

Reggel M. elvitte Pupákot a bölcsibe, majd együtt indultunk el a városba, annyira sütött a nap, hogy könnyezett a szemem, szólt a zene és fogtuk egymás kezét. Mivel kicsit előbb értünk be, mint ahogy időpontom volt a fodrásznál, M. kitett az Allee-nál, vettem egy sétálós kávét, majd átvillamosoztam a fodrászhoz. A fodrász a régi munkahelyem környékén van, a Krisztina téren, imádom azt a környéket, ebben a finom tavaszi időben pedig külön klassz volt arra őgyelegni.

A hajamat tulajdonképpen már decemberben levágattam, amennyire ragaszkodtam hozzá az utóbbi két évben, annyira nagy örömmel szabadultam meg tőle, már sehogy sem volt jó, és nagyon szerettem volna valami dögösebbet. A fodrászom ezen annyira meglepődött, hogy nem is mert olyan sokat vágni, mint amennyit elképzeltem, úgyhogy most úgy mentem vissza, hogy "legyen még rövidebb!"



A fodrász után visszamentem egy kicsit nézelődni az Allee-ba, felpróbáltam néhány ruhát, majd beszédültem a Body Shopba, ami elég nagy hiba volt. Eredetileg csak egy primert akartam venni az alapozóm alá, egyikőtök (talán Milonka) áradozott az Instablurről, gondoltam, kipróbálom én is, mert az ára sem olyan rémes. Persze belebotlottam egy nagyon kedves és nagyon ügyes eladólányba, aki elmesélte, hogy már van továbbfejlesztett verzió, és higgyem el, az még fantasztikusabb, de nagyon lelkesedett az Instablur Eye-ért is, azután elkottyintottam magam, hogy jó lenne valami finom és visszafogott illatú testápoló tusfürdő is, amiből persze testápoló és tusfürdő is lett, mert jól rám kente az ipari mennyiségű kiszerelésű, isteni finom testápolót, ami egy évig is elég lesz, azután az orrom alá dugta a japán cseresznyevirág és a lótuszvirág tusfürdőt, amikből alig tudtam választani, és amikor már fizetni akartam, akkor elkezdett áradozni a pirosítójukról, hogy az nekem mennyire jól állna, és még majdnem rámdumált egy hihetetlenül jó arcápoló krémet is, ami a problémás bőrömnek nagyon jót tenne, de akkor már kőkeményen nemet mondtam. Szóval arcpirítóan sok pénzt költöttem, most dugdoshatok mindent a fiókokba, mert M.-nek nem merném bevallani, mennyire felelőtlenül szórom a pénzt, de már a hazafelé úton képzeletben kinyitottam, megszaglásztam és magamra kentem mindent, azt hiszem végleg elvesztem, és még törzsvásárlói kártyát is kaptam, jaj!



Mindezek után még tettem egy kört a játékboltban, mert a kicsi pupákoknak is akartam valami meglepit, majd rohantam a buszhoz, hogy odaérjek Pupákért a bölcsibe.

Ma különleges nap volt, mert csak én mentem érte, Puppina itthon maradt anyuékkal, nagyon vágytam már rá, hogy kettesben lehessünk egy kicsit. Olyan izgatott voltam, mint egy első randi előtt, komoly dolog ám a saját kisfiúnkkal randevúzni. Azt hiszem, Pupáknak is hiányzik a velem töltött idő, mert majd' kibújt a bőréből, csacsogott, ugrabugrált, és egyszer csak komoly hangon azt mondta: "Szeretlek. Én vagyok a te barátod." Pedig ekkor még meg sem kapta a meglepi autóját. Teljesen túlcsordult a szívem, és amikor a piros autót is odaadtam neki és hangosan kurjongatott, meg nevetett, hát az valami hihetetlenül édes volt.

És még nincs vége a napnak, M. felhívott, hogy siet haza és ha letettük a gyerekeket lógjunk meg moziba vagy valahova vacsizni. Juhú!

Remélem a szédülés és a torokkaparás csak az izgatottságtól van és nem azért, mert megint elkapott valami csúnya kór. Drukkoljatok!