De hiába a nihil, az eső és a metsző szél, Pupákot nem lehet a bölcsiben felejteni, szóval Puppinával mindenképp ki kell merészkednünk a kinti barátságtalan világba.
Persze a rosszkedvemet erősen megalapozza, hogy a héten gyakorlatilag M. semennyit sem lesz velünk, minden szabadnapján dolgozik, sőt, olyankor még később is ér(t) haza, mint máskor.
Tegnap például 3/4 7-kor kiderült, hogy a fürdetést megint egyedül kell levezényelnem, szerencsére a gyerekek együttműködőek voltak, és így elpárolgott a rosszkedvem, bár az aggódás elöntött, amikor egy órával később elolvastam M. sms-ét: "Defektet kaptam."
 |
| Puppinának van egy olyan tipikus rajzfilmfigura biggyesztése, amikor teljesen lefelé görbül a szája. Olyankor annyira cuki, hogy visongani van kedvem (persze inkább megvigasztalom). Lefotózni sajnos még soha nem sikerült, most sem. |
Már Pupáknak olvastam az esti mesét, amikor megérkezett, és amíg lezuhanyoztam, csodálatos terüljasztalkámat varázsolt. Hozott friss bagettet, sajtokat, finom zöldségeket meg fehérbort, betett valami nagyon kellemes zenét, és tök jót beszélgettünk vacsora közben, a francia utunkat tervezgettük.
Ez így már nem is hangzik rosszul, de azután itt a szürke reggel, engem pedig megint elfog a csüggedés, hogy még 4 nap van hátra a hétből, és mindegyik csak nehezebb lesz.
Közben ilyen önértékelési válsággal is küzdök, sehogy sem érzem jól magam a bőrömben, hiába az új frizura és az új ruhák, mindig elégedetlen vagyok magammal, lepattantnak és öregnek látom magam a tükörben, ahogy M.-nek fogalmaztam, olyan, mintha elmúlt volna a "jónőségem". Félek, hogy teljesen elszürkülök, megöregszem, hogy soha többet nem fogom csinosnak érezni magam, hogy nem lesz meg az a feelingem, hogy most de jól összeraktam magam, hogy a gyerekeim csak egy fáradt öregasszonyt látnak majd bennem, hogy Pupák nem fog nekem udvarolni, és Puppina azt mondani, hogy olyan szeretnék lenni, mint te!
Péntek estére van egy meghívásunk egy rég nem látott barátunk szülinapjára, de komolyan mondom még ahhoz sincs kedvem, mert tegnap megpróbáltam kitalálni, mit vegyek fel, és egyik cuccban rémesebb vagyok, mint a másikban, ha találok egy jó nadrágot, ahhoz cipőm nincs, ha egy klassz felsőt, az nem az évszaknak megfelelő, ha egy csinos blézert, arra nem tudok kabátot húzni, szóval semmi sem jó, sehogy sem jó, nyaff, nyaff, nyaff...
Ó, Lénának a leglepukkantabb formámban is én vagyok a legszebb, az ő példaképe, csodálatos anyukája, meg ha rajzolok valami nagyon csúnya pálcikaembert, akkor rajong, hogy milyen szuper ügyes vagyok, ő sosem fog ilyen szépen rajzolni, aztán ha néha ostorozom magam, hogy buta és csúnya vagyok (néha szoktam ilyeneket felkiáltani, mikor valamit szerencsétlenkedem vagy a tükörbe nézek), akkor sikongatva jönnek ölelgetni, hogy "mama szép, mama okos, mama nem csúnya, mama nem buta!".
VálaszTörlésSzóval szerintem a gyerekeid miatt ne aggódj, nekik sokáig te leszel az abszolút rocksztár:)
Ah, ez a válság nekem is előjött amikor megszületett a kisebb. En 44 voltam akkor, azóta eltelt fel év,de a helyzet nem javul, sajnos...pedig eddig soha nem érdekeltek a ráncaim. Most minden anyukat szebbnek látok az oviban, hogy fiatalabbak az ugye nem is kérdés. Remélem elmúlik,szeretnem ujra jólerezni magam a rövid és színes szoknyaimban és a martensemben.
VálaszTörlésMost őszinte vallomást teszek, van egy csomó közös ismerősünk a fészin, és valami komment kapcsán rád kattintottam a minap, meg kellett állapítsam, hogy én még fénykoromban sem voltam olyan szép, mint te mostanában, és egy kicsit irigy is voltam. (Ugyanitt Mollyra is, mert egyszerűen nem öregszik.) Szóval mindez csak a hormonok játéka, el fog múlni, sokan szeretnénk ennyire dögös lenni, mint te.
VálaszTörlés(Jaj, dehogynem, de nagyon cuki vagy:))
TörlésTipikusan az a nő vagy, akinek soha nem fog elmúlni a jónősége. És ez nem bók, hanem tény. :-)
VálaszTörlésHát én sajnos nem tudom, hogy nézel ki, de elhiszem a fenti bókok mindegyikét:) Ráadásul az írásodból nagyon jó fejnek tűnsz ám, ezt meg kell hagyni, ezért biztos vagyok benne,hogy jó sokáig Te leszel Pupák legnagyobb szerelme, Puppina pedig mindig olyan akar lenni majd mint Te :) És nagyon kis cuki a képen...:)
VálaszTörlésJuj, a lebigyesztett száj nálunk is megvan. Par hónapja mérges voltam a férjemre, mert direkt kiadta azt a magas cé hangot, amire Laura tutira lefittyedt szájjal és kis sirással reagált, csak azert, hogy levideózhassa. Ma mar mosolygok rajta, és időnként megnézem. :)
VálaszTörlésÓ, a jónőség...hát igen. Rajtam olyan hajgumi van pl most, amit ha az utcán meglátnék valakin, sírva röhögnék. Es megis minden nap felveszem, mert kenyelmes...
Nálunk megvan a lebiggyesztett száj a Kisasszonynál,megzabálom olyankor :) Nálunk is későn jár haza a párom, a minap egyik este itt is hagytam a gyerekekkel, és kimentem egyedül egy félórát sétálni, mert azt hittem, megfulladok. A kinézetem (mackónadrágom, hajgumim, stb) miatt is detto. De az biztos, hogy Te gyönyörű vagy!
VálaszTörlésBár nem ismerlek személyesen benneteket (Mollyt és téged), sajnos. De így blogon keresztül azt kell, hogy mondjam mindketten fantasztikus nők vagytok. Mollynak imádom a humorát és a szarkazmusát, téged meg egyszerűen körülvesz a nőiesség és a derű. Csak így tovább csajok! ;)
VálaszTörlésTe pedig ne engedj a hormonok játékának, szuper nőci vagy és tessék elkezdeni vitaminokat szedni! :)
Jaj, istenem, igazán nagyon cukik meg kedvesek vagytok, ennyi bókot nem is tudom, mikor kaptam utoljára, teljesen zavarba hoztok! (Nagyon rosszul kezelem, ha dicsérnek, egyszer egy lány, akivel együtt nyaraltunk, azt mondta, olyan, mintha szégyellném magam a bókok miatt, miért nem élvezem?) Szóval nem azért írtam le mindezt, hogy kiprovokáljam a dicsérő szavakat, hanem mert hol máshol nyafogjon jóízűeket az ember, ha nem a blogján?
VálaszTörlésDe köszönöm, nagyon jól esett minden szavatok, amiket Mollyról írtatok, azzal meg tökéletesen egyetértek! :)