Nagyon várunk, válassz minket!

2012. október-november

Izgalmas lett volna, ha Amerikában jön össze a baba, de a fantasztikus és sokszínű élmények mellett elég nagy fizikai megterhelésnek is ki voltunk téve, hiszen naponta több tíz kilométert gyalogoltunk, bicikliztünk, több ezer kilométert utaztunk az USA-n belül, ráadásul homokdűne-ugratáson is voltunk, szóval nem sok esélye volt, hogy megfoganjon a pici.

Amikor visszaértünk óriási lelkesedéssel vágtunk bele újra a "projektbe" (utálom ezt a szót, mert nyilván sokkal többet jelent ennél a dolog, de most nem jut eszembe semmi jó).

Emlékszem, november elején, pár nappal az ovulációm után rátettem a kezem a hasamra, és elkezdtem beszélni a talán már megfogant babánknak, hogy mi nagyon várjuk és nagyon fogjuk szeretni, úgyhogy válasszon minket, és szülessen hozzánk. Tudom, hogy butaságnak hangzik, de annyira szerettem volna, ha akkor sikerül.

Azután a kijelölt napon nem jött meg a menstruációm, és bár megfogadtam, hogy nem fogok azonnal tesztet csinálni, mégsem bírtam ki. Akkor már éreztem hasonló tüneteket, mint az előző terhességem idején: leghatározottabban a mellfeszülést és -fájást, de apró szurkálásokat is a méhem körül.

Szóval vettem egy tesztet a gyógyszertárban, hazamentem és megcsináltam. Egyedül voltam, a szívem a torkomban dobogott, amíg vártam, hogy leteljen a kiszabott néhány perc. Remegve vettem a kezembe a kis műanyag tokot, és a kontrollcsík mellett megláttam egy második halvány vonalat is, ami fokozatosan sötétedett.

Kimondhatatlanul boldog és ijedt voltam egyszerre, hiszen amellett, hogy minden vágyam ez volt, a félelem is belém mart: mi van, ha most is tragédia lesz a vége?

Hirtelen nem is tudtam, mit csináljak, hogy mondjam el M-nek, az egyik pillanatban azonnal fel akartam hívni, a másikban pedig azon gondolkoztam, előbb elmegyek orvoshoz, hogy vizsgáljon meg, minden rendben van-e.

Végül úgy döntöttem, ezt neki is tudni kell, becsomagoltam a tesztet egy szép kis dobozba, kötöttem rá egy masnit és elrejtettem. M-nek pár nappal azelőtt volt a születésnapja, és azon a hétvégén terveztük megünnepelni. Este, amikor bebújtunk az ágyba, mondtam neki, hogy van számára egy kicsit megkésett szülinapi ajándékom, amit most szeretnék odaadni, és átnyújtottam a dobozkát.

Újra sírtunk mindketten. Csak most az örömtől..