Új tervek

2012. május-augusztus

Próbáltuk tovább élni az életünket. Én még sok-sok napig zokogtam magam álomba esténként, és könnyek nélkül a mai napig nem tudok beszélni a történtekről.

M. írt egy levelet a legközelebbi barátainknak, így engem megkímélt attól, hogy újra és újra el kelljen mondanom, mi történt.

A hormonjaim teljesen megbolondultak, és bár betartottuk az orvos tanácsát, amely szerint 3 hónapot várjunk, így védekeztünk, én állandóan szeretkezni akartam. Fizikailag és érzelmileg is szükségem volt M-re, jobban, mint addig bármikor.

Pár hét múlva M. felvetette, mi lenne, ha belevágnánk egy óriási utazásba, és a babára félretett pénzből elmennénk Amerikába. Nekem rokonaim élnek ott és már számtalanszor meghívtak minket, de mindig olyan elérhetetlennek tűnt a dolog.

Az én férjemnek azonban semmi nem lehetetlen: ha a fejébe vesz valamit, akkor addig tervez, kalkulál, szervez, amíg valóság nem lesz belőle.

Én eleinte vonakodtam egy kicsit, annyira távolinak tűnt az egész, de aztán rám is átragadt a lelkesedése, és tervezni kezdtük a Nagy Utazást.

Szépen összeállt minden: teszünk egy kisebb körutat, a terveink között szerepelt Detroit, a Niagara vízesés, New York, Philadelphia, Washington és Chicago.

Lefoglaltuk a jegyeket és hirtelen kézzelfoghatóvá vált: megyünk Amerikába!