Reggel Pupák felhúzta a pólómat, ráhajolt a hasamra és azt mondogatta, hogy "baba, baba". Érintőlegesen már beszéltem neki kistesóról, meg hogy ne rugdossa a pocakomat, de konkrétan még nem magyaráztam el neki, hogy a hasamban van a kisöccse vagy húga.
Olyan megható és szép pillanat volt, pláne, amikor meg is puszilgatta a hasamat.
Tegnap pont egy nagyon nehéz napunk volt, nálunk nagyon hamar elérkezett a dackorszak, Pupák leggyakoribb szava a "NEM!", minden kérdésre nemmel válaszol, bármit kérek, arra egy nemet kapok, sőt sokszor játék közben még önmagával is jókat vitatkozik. "Nem, nem", kiabálja, és hevesen rázza a fejét. Mostanában már próbálgatja a vergődést és a földhöz verjük magunkat projektet is, olykor totál telhetetlennek érzem magam, ugyanis a figyelemelterelés, a nyugodt hangsúly és a figyelmen kívül hagyás sem segít minden esetben.
Kicsit le vagyok merülve fizikailag és lelkileg is, felőrölt a betegség, az aggódás és Pupákkal sem könnyű...
sok erőt kívánok!:)
VálaszTörlésNagyon drukkolok, hogy minden rendben legyen a kicsi babáddal. Mikor lesz a genetikai ultrahang?
VálaszTörlésFebruár 9-én délután megyünk. Köszi a drukkot!!!
Törlés