Ohm, ohm, ohm

Nem tudom, mennyi időnk lehet még. Szeretnék nyugodt maradni, de időnként úgy érzem, pillanatokon belül kitör rajtam a pánik- és hisztiroham.


A festők ma végeztek a lakással. M. azt ígérte, rohan haza, és megpróbál minél nagyobb rendet tenni. Holnap reggel pedig felmegyünk, kikukázzuk a zacskókból, amikre szükségem lehet, a maradékot pedig beszerezzük. Ettől talán megnyugodnék kicsit. Igaz, még mindig nem maradhatunk otthon, mert a lakás egyelőre alkalmatlan rá, Pupáknak például jelenleg ágya sincsen.

Ma megpróbáltam feltett lábakkal relaxálni és minél többet aludni. Meg nem stresszelni. Ha-ha-ha. Mondjuk úgy nehéz, hogy reggel valószínűleg elment a nyákdugó (a múltkor 3 nappal ezután szültem), és elég sűrűn járok mosdóba, vagyis olyan, mintha a kitisztulás is elkezdődött volna. Hasfeszülés van, görcsök, fájások nincsenek. Sétálgatni nem jó, nagyon érzem a gravitációt.

Meg vagyok róla győződve, hogy a méhszájvizsgálattal feleslegesen bolygatták meg a dolgokat, bőven ráért volna egy hét múlva ezt megejteni, most meg itt beindult minden.

Anyukám azt ismételgeti, hogy a második szülésnél minden más, akár egy óra alatt is meglehet a baba, ezzel mondjuk pont nem nyugtat meg, mert akkor a kocsiban fogok szülni. Szerintem azért nem eszik olyan forrón a kását, bízom benne, hogy legalább a kórházba bejutok időben, még ha hálóing és babazoknik nélkül is, majd M. utánam hoz mindent vagy mittudomén.

A két hétről már lemondtam, de 10 napot még szeretnék kérni, vagy legalább egy hetet. Puppina, hallgass anyucira, jó lesz még ott neked egy kicsit!