Próbálj meg lazítani!

Megkönnyebbültünk és örülünk, de azért nem nyugodtunk meg teljesen. És a feszültség sem múlik el egyik pillanatról a másikra.


Mindketten mérhetetlenül fáradtak vagyunk, a legjobb lenne most teljesen kikapcsolni, de ezt még nem tehetjük meg. A hétfővel indul a banki kör, változatlanul szorítanak minket a határidők, ha valami nem jön össze, ha visszadobják a hiteligénylésünket, újra összedőlhet minden.

M. a hétvégén már azon görcsölt, hogy hétfőn, hogy intézzen ügyeket, amikor közben dolgoznia is kell, erre ma este felhívta egy kollégája, hogy nagy szívességet kérne tőle, cseréljék már el a holnapot péntekre. Így most ő tesz szívességet, miközben ez nekünk mindennél jobban jött, szóval úgy tűnik, az égiek még velünk vannak.

Szóval a lakásról. Amikor megfogalmaztuk, hogy mit keresünk, csak azt nem tudtuk behatárolni, hogy pontosan hol legyen a leendő otthonunk, viszont volt néhány prioritás:

- hogy legyen nagyobb a mostani lakásunknál
- hogy minimum 3 szoba legyen
- hogy legyen térérzet a lakásban
- legyen világos a lakás, lehetőleg minden napszakban süssön valahonnan a nap
- jó lenne, ha lenne egy vendég vécé
- a gyerekek miatt legyen kádas a fürdőszoba
- legyen egy tágas terasz vagy kertkapcsolat
- ha nincs közvetlen kertkapcsolat, akkor legyen egy belső udvara, közös kertje a háznak, ahol tudnak a gyerekek futkározni, játszani
- ha emeleten van, akkor legyen lift
- vagy legyen viszonylag olcsó, hogy ha nem tetszik valami (pl. fürdőszoba, burkolatok, konyhabútor), ki tudjuk cserélni, vagy ha drágább, akkor legyenek olyanok a burkolatok stb., amit akár évekig el tudunk viselni
- ne legyen sok szomszéd (vagyis minél kisebb társasház), a lehető legkevesebb fal érintkezzen a szomszéddal, legyen jó a hő-, és hangszigetelés
- legyen alacsony a rezsi, a fűtés pedig lehetőleg cirkó
- és a bónusz: lehetőleg legyen olyan a környék, hogy jó szívvel elengedjük a gyerekeket akár egyedül is (természetesen, amikor már nagyobbak)
- legyen jó a közlekedés, könnyen és gyorsan megközelíthető legyen Budapest valamelyik közlekedési csomópontja

Amint látszik, elég sok volt az elvárás, és ehhez azért nem álltak rendelkezésre korlátlan anyagi lehetőségek. Nyilván úgy voltunk vele, ha találunk valami nagyon jót, akkor hajlandóak vagyunk kompromisszumokat kötni, de ahhoz tényleg az kellett, hogy beleszeressünk a lakásba. Éppen ezért nem volt egyszerű a keresés, legtöbbször mielőtt felhívtunk egy hirdetést, csekkoltuk a környéket, google maps-en megnéztük, milyen az utca, hogyan lehet közlekedni, mik vannak a közelben, stb.

Amikor annak idején az "álomkörnyékről" beszéltem, akkor Szentendréről volt szó, mert egyszerűen beleszerettünk a gondolatba, hogy ott élhetünk. Tettünk is ajánlatot az egyik lakásra, amibe annyira nem is voltunk beleszeretve, de egyszerűen olyan jó helyen volt, hogy úgy gondoltuk, mindenképp megéri. Akkor még nem volt biztos M.-nek a munkahelyváltás, és a a jelenlegi céghez viszonylag közel lett volna a lakás. Azóta áldjuk a jó sorsunkat, hogy az az adásvétel nem jött össze, mert az új munkahely rettenetesen messze lenne Szentendrétől, és így utólag visszatekintve a lakás már kicsit sem tetszik.

Szóval amikor biztos lett az új munkahely, akkor egészen más kerületekben és agglomerációkban kezdtünk keresgélni, és arról írtam is, hogy mit éreztünk, amikor elmentünk megnézni az 1. és 2. számú lakást, mert akkor nem csak két szuper kérót találtunk, amelyek közül bármelyiket el tudtuk volna képzelni otthonnak, hanem megtaláltuk a környéket is, amelyik minden, de minden előzetes elvárásunknak megfelelt. Vagyis szép, tiszta, rendezett, csendes de jó a közlekedés, minden elérhető közelségben van, például sétálós távolságra van a bölcsi, az orvosi rendelők, a pékség, a játszótér.

A lakás, pedig, amit végül megvettünk szintén megfelel minden feltételnek, amit szerettünk volna, hogy meglegyen, sőt bőven felülmúlja az elképzeléseinket. A tulajdonosoknak pedig még sikerült rátenniük pár lapáttal, ugyanis őszintén szólva nem is tudtam, a kialkudott vételárban mi van benne, utólag láttam, mennyire remekül felszerelt a lakás. A szerződés napján a tulaj felajánlotta, hogy mindent otthagynak ingyen a lakásban, amire szükségünk van, egyedül a nappaliban lévő kanapéért, a hálószoba gardróbszekrényéért és a gyerekbútorokért kérnének pénzt (az eredeti ár feléért adnák el). De marad pl. a mikró, a hűtő, a kerti grill, a fürdőszobaszekrények, még a lámpák és karnisok is, szóval csak ámulok és bámulok.

És mindez persze túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen, mindenki gratulál, anyukám mutogatja a rokonságnak a képeket én meg néha legszívesebben nem beszélnék róla senkinek, amíg át nem vettük a kulcsokat és be nem költöztünk, mert két és fél hónap alatt még annyi minden történhet, a bank még nagyon csúnyán elbánhat velünk, csúszhatnak a határidők és akkor érvénytelenné válik a szerződés... Jaj, bele sem merek gondolni!

Kicsit babonás vagyok, talán túl aggódós is, lehet, hogy most már lazítani kellene valahogy, de túl sok rossz dolog történt és emiatt jobban félek, mint általában. Számolom vissza a napokat. Nagyon hosszú lesz ez a két hónap...