Tegnap volt a szülinapom-pom-pom

És M. olyan meglepetést szerzett nekem, amelyet soha nem fogok elfelejteni.


A reggel úgy indult, hogy M. és Pupák énekelve hozták nekem a reggelit és a kávét az ágyba, mögöttük anyukám mosolygott. Azután egész nap feltett lábakkal pihenhettem, és bár éreztem, hogy M. készül valamire, mert többször is megkért, hogy ne zavarjam a dolgozószobában és délelőtt is elment "fontos dolgokat" intézni, nem gondoltam semmi különösre.

Már csak azért sem, mert M. borzasztóan pocsék szervező, valahogy mindig elszólja meg elneveti magát, nem tud meglepetést okozni, mert csapnivalóan rossz pókerarc. Anyukám kicsit gyanúsabb volt azzal, hogy a nap folyamán többször is tökéletesítette a sminkjét, és megkérdezte, mit vegyen fel az esti vacsorához, ha megünnepeljük a szülinapom.

Azután M. mondta, hogy kora este elvisz egy rapid kávézásra az itteni új kedvenc helyünkre, és majd ott felköszöntenek Pupákkal. Kérte, hogy ne haragudjak, amiért csak egy fél óra lesz, de beláttam, hogy többre nincs időnk, Puppina még elég kiszámíthatatlan időközökben vágyik cicire, úgyhogy nem tudok még órákat távol lenni. Így is boldog voltam, hogy normális ruhákat vehettem fel, és újra pinkre festhettem a szám.

Indulás előtt nem sokkal Puppina is szopizott, így nyugodtabb lélekkel készültem a kiruccanásra, hintettem magamra egy kis parfümöt, és fel akartam kapni a táskámat, amikor M. mondta, hogy még várjak, előtte mutat valamit. És elindított egy videót, amin Pupák szavalta, hogy boldog szülinapot anyucika, azután sorban az összes barátunk egy saját készítésű kis üzenetben köszöntött fel, amit M. egyetlen klippé vágott össze. Felváltva nevettem és folytak a könnyeim és nagyon boldog voltam, hogy bár nem tudunk elmenni bulizni, mégis "itt van" velem mindenki, aki számít. Nagyon megható volt.

A klip végén M. is elmondta, hogy mennyire szeret, meg hogy boldog szülinapot, majd így fejezte be a mondanivalóját: "És most menjünk ki a kertbe!"

Felkapcsolta a villanyt, felhúzta a redőnyt, kitessékelt, és a videóm szereplői ott álltak szinte mind és énekeltek nekem. A szívem majd szétrepedt a boldogságtól, azt szerettem volna, ha óriás karjaim nőnek, hogy mindenkit egyszerre ölelhessek meg, ehelyett hangosan nevettem, folytak a könnyeim, ugráltam, majd odarohantam hozzájuk és mindenkinek a nyakába vetettem magam. Pár pillanatra megszűntem anyának meg feleségnek lenni, csak egy kislány voltam, aki csodás ajándékot kapott, és őszintén, felhőtlenül boldog tőle. Fantasztikus érzés volt, mindenkinek rettenetesen örültem, azt sem tudtam, kivel beszélgessek, kihez forduljak, mert mindenki puszilgatott, meg kérdezgetett.

A hab a tortán a torta volt, M. erről sem feledkezett meg, ráadásul cukor és lisztmentes volt, hogy nyugodtan ehessek belőle.

Az egyetlen rossz az volt az estében, hogy hamar véget ért, mindenki tiszteletben tartotta, hogy van egy kétéves és egy két hetes pupákunk, így alig egy óra múlva elköszöntek, pedig felőlem akár reggelig is tarthatott volna a buli.

Hihetetlenül feltöltődve és boldogan feküdtem le, tényleg nekem vannak a legklasszabb barátaim és a legeslegcsodásabb férjem. Így már nem is olyan szörnyű 40 évesnek lenni.