waiting for a little girl

Készen vagyunk. Persze rengeteg mindent lehetne még csinálni, csinosítgatni, dekorálgatni, de 90 százalékban már a helyén van minden.


Van nappalink, hálószobánk, gyerekszobánk. Puppina bölcsője össze van szerelve. A vendégszobába még el kell juttatnunk anyuéktól egy kihúzható kanapét és össze kell szerelni az asztalt, ami íróasztalként fog funkcionálni. Néhány képet kell még feltennünk a falakra, és kitalálni, hova tegyük a dísztárgyainkat.

hálószoba szoptatóspárnával

Szeretnék még sok-sok virágot az erkélyekre és szépen kidíszítgetni őket, de ahhoz még elég sok mindent kellene vásárolnunk, amire egyelőre nincs keret. Úgyhogy a székpárnák, színes kaspók, mécsestartók és növények még váratnak magukra egy picit.

imádta a felfordulást

Pupák imád itt lenni. Élvezte a felfordulást is, de amikor végre a szőnyeg is a helyére került a nappaliban, euforikus örömtáncot lejtett és hangosan kacarászott legalább fél órán keresztül.

pelenkázó

M. nagyon szeret ide hazajönni, és én is kezdem felfogni, hogy tényleg itt lakunk. Szeretek itt mindent a vendégvécétől a gyerekszobáig, a hálótól az erkélyig. Hihetetlen, hogy ezt összehoztuk, hogy hat év közös élet és négy év házasság után itt tartunk. Soha, senkivel nem voltak ennyire egyformák az ambícióink, ennyire egy az akaratunk és az utunk. És ez nem a pénzen múlik, mert voltak évek, amikor a mostaninál sokkal de sokkal jobban álltam anyagilag. Ennél sokkal fontosabb az elhatározás és az elszántság.

Már voltak vendégeink is, azt mondták, igazi nyaralós feeling van itt nálunk, és milyen klasszul berendezkedtünk. Legszívesebben az összes barátunkat meghívnám egy nagy lakásavatós kerti partira, de Puppina most fontosabb.

kilátás a fürdőszobából

Ma elintéztem a legfontosabb hivatalos dolgokat is, felvettem a kapcsolatot a védőnővel, aki volt is kint családlátogatáson. Ajánlott gyerekorvosokat, péntekig kell eldöntenem, kit választunk, akkor viszem Pupákot két éves státuszvizsgálatra. A védőnő egyébként le volt nyűgözve Pupáktól, hogy milyen szép, kerek mondatokban beszél (pedig nagyrészt hallgatott, mint a sült hal), hogy milyen összeszedett, rendezett a mozgása (köszönjük TSMT!), és milyen ügyesen közlekedik a lépcsőn.

Anyukám itt van nálunk, rengeteget segít, egész álló nap takarít, pakol, süt-főz, és foglalkozik Pupákkal, úgyhogy nekem alig van dolgom.

Hát, igen, Puppina... Szombaton voltam utoljára a kórházban, találkoztam az orvosommal. A CTG már mutatott komolyabb fájásokat, én ezekből még semmit sem éreztem. Miután a doki megvizsgált, azt mondta, 3-4 cm-re vagyok nyitva, akár bent is maradhatnék, de ha van még dolgunk, egyelőre hazaenged. Szerinte amint a pici lány feje lejjebb csúszik, azonnal beindulnak a dolgok, és "úgy jön majd, mint Fittipaldi". Úgy váltunk el, hogy még két nap kell, hogy helyére tegyünk mindent, de akkor három nap múlva szülünk.

Szóval eddig szinte azt éreztem, hogy össze kell szorítani a lábam, hogy Puppina ne essen ki, két napja viszont meg már határozottan szeretnék szülni, és... semmi. Érzek egy kis nyomást, de alapvetően jól vagyok, fájásoknak híre-hamva sincs, a szülésznőm közben elment szabadságra, és az orvosom is már csak 2-3 napig riasztható, azután külföldön lesz. Így miután eddig azért imádkoztam, hogy nehogy idő előtt beinduljanak a dolgok, most pont azért, hogy menjünk már és hadd ölelhessem magamhoz a kicsi lányunkat.

Tudom, nekem sehogy sem jó.

38 hetesen és 3 naposan