Inkább befelé figyelek

Amikor elkezdtem írni a blogot, úgy terveztem, leírok minden apró-cseprő dolgot a terhességemről, hogy majd emlékezzek rá, milyen volt, miket éreztem, milyen tüneteim voltak, most mégis több nap, sőt hét is eltelik, mire összehozok egy-egy posztot.

Mert az az igazság, hogy inkább befelé figyelek, egyfajta csendes, nyugodt kiegyensúlyozottságban élek, próbálom elképzelni a kismukit, a szülést, az életünket, miután megérkezett. Próbálok szembenézni a félelmeimmel, sokat beszélgetünk M-mel és sokat olvasgatok a témában.

Álmok és félelmek

A minap azt álmodtam, hogy megszültem a kisfiam, de magára a szülésre egyáltalán nem emlékeztem, de még arra sem, hogy természetes úton, vagy császárral született. A kórházban többször is meg akartam szoptatni a picit, de mindig kiköpte a cicim.

32. hét - Búcsú

Az utolsó hetemet töltöm a munkahelyemen, soha nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni, de egy egészen kicsit sajnálom, hogy vége.

Intim részek

Igazi hülye picsás bejegyzés következik, de nekem ezek a dolgok is hozzátartoznak a hétköznapokhoz.

Nyűgös hétvége

Eléggé megviselt a hétvége, igaz, hogy ez volt az utolsó munkával töltött hétvégém, de én magam sem gondoltam, hogy így ki fogok purcanni a végére.