Ígérem, nem fognak ezentúl linkekből állni a posztjaim, de ezt egy volt kolléganőm írta, és egy pillanat alatt visszarepített a munkahelyemre, ahova több mint másfél éve be sem tettem a lábam. Nem véletlenül nem szerettem ott dolgozni, többek között az ilyen dolgok miatt sem.
Hirtelen két sztori jut eszembe a leírások kapcsán, hadd osszam meg veletek is. (És ha van hasonló a tarsolyotokban, meséljétek el ti is, mert kíváncsi vagyok, mennyire mindennapos ez a jelenség!)
Szóval a egyik történet 8 hónapos terhesen esett meg velem, egy nagyvezetői értekezleten, ahol a különböző részlegek ügyeletes főnökei ülnek össze napi fél órára, hogy egyeztessék a közös dolgokat. A tárgyaló, ahol az esemény lenni szokott, valamiért foglalt volt, így a főfő-főnök irodájában ültünk le, nekem a kanapén jutott hely, és úgy helyezkedtem, hogy még mások is odaférjenek. Már csak egy fiatalember téblábolt tétován, majd csendesen az ajtó mellé húzódott, hogy ő akkor állva értekezik, amikor a nagyfőnök kedélyesen rádörrent: "Jaj, mit szégyenlősködsz, nyugodtan ülj le Sensitive mellé, benne már nem tudsz nagy kárt tenni!" Harsogó röhögés, a jelenlévő kevés nő egy része kínosan félrenézett, míg mások zavartan nevetgéltek.
A másik eset pár évvel korábban volt, nem sokkal azután, hogy összevontak minket több céggel és közös irodaházba kellett költöznünk. Az irodánk folyosóján egy srác feltűnően lelkesen köszöngetett, ha közösen utaztunk a liftben arcátlanul stírölt és szinte minden nap tett rám valamilyen megjegyzést. A bókokat általában kedvesen mosolyogva fogadom, nem tételezek fel rögtön mögöttes tartalmakat, nem vágok sértődött arcot, úgy gondolom, amíg valaki normálisan "udvarol", addig én is udvariasan viselkedem.
Egy forró nyári napon már napok óta olyannyira elviselhetetlen volt a hőség, hogy, bár mindig odafigyelek, hogy dolgozni megfelelően decens öltözékben menjek, akkor a fehér ingemhez egy sötétkék rövidnadrágot vettem fel. Már épp végeztem a melóval, és nem volt kedvem az emberekkel telezsúfolt, fülledt liftbe beszállni, így a lépcsőzést választottam. Egyszer csak lépteket hallok magam mögött, a már emlegetett srác volt, aki mellesleg nős, és akkor volt 1-2 hónapos a kisfia, és miután rám köszönt, elkezdte mondani, hogy micsoda fantasztikusan jó lábaim vannak. Nálam ez már túllépi a kedves bók határát, úgyhogy csak motyogtam valamit és megszaporáztam a lépteim. Ő is így tett, csakhamar mellém is ért, és hozzám hajolva azt kérdezte, hogy megsimogathatja-e a combom, mert érezni szeretné, hogy milyen kemény. Annyira elképedtem, hogy hirtelen levegőt sem kaptam, azután csak annyi szakadt ki belőlem, hogy "tudod kivel szórakozzál, hagyjál már békén!" Kirohantam az aulába, és komolyan mondom, a mai napig nem tudok napirendre térni az incidens fölött, bár nem ismétlődött meg, és a fickó úgy tett, mintha mi sem történt volna, továbbra is mosolyogva köszöngetett.
Hát így. És persze még lehetne folytatni.
Nekem pàr éve a céges rendezvényeinken rendszeresen megjelenő ügyfél több kedves de nem félreérthető diskurzus után egyszer találkoztunk egy új együttműködés miatt, és akkor színt vallott, ő teljesen belém habarodott, és ugyan van felesége, gyerekei, lennék-e a szeretője? Köpni-nyelni nem tudtam, humorral próbáltam lereagálni, kihátrálni az egész megbeszélésből, de bunkó nem lehettem, viszont az üzleti együttműködésből sem lett semmi. Azóta ha meglátom, akkor messze kerülöm, pedig még nyomult volna, de szerencsére már látott együtt a párommal is, azóta talán megértette, és én is kevesebbet járok már olyan céges rendezvényre, ahol ott lehet. Sajnos szerintem nagyobb szervezetekben vagy nagyobb ügyfélkör eseten előfordulhatnak ezek a szexista férfiak, akiktől mi menekülünk!
VálaszTörlés