Pörög, pörög, pörög

Ebben az évben máris annyi minden történt velünk, ami máskor évekre oszlik el. Pedig alig két hónap telt el az esztendőből.


Volt már nevetés, könnyek, izgalom és boldogság is. Lecseréltük az autónkat, beteg lettem, meggyógyultam, megtudtuk, hogy eddig minden rendben a babánkkal, aki lehet, hogy lány, és pont egy hete eladtuk a lakásunkat.

Hónapok óta árultuk már, rengetegen jöttek megnézni, már nagyon utáltam az állandó készenlétet, én nem tehetek róla, de nem szeretem, ha valaki - még ha idegen is - úgy jön hozzánk, hogy rendetlenség vagy kosz van, ezért nonstop takarítottam, pakoltam, rendet raktam és smúzoltam, idegenvezettem a saját otthonunkban. A legtöbb ember teljesen normális volt, de volt, aki arra nem vette a fáradságot, hogy lemondja a vizitet, mi meg séta helyett itthon ültünk, és volt akinek az is furcsa volt, hogy le kell vennie a cipőjét. Volt, aki sokatmondóan kacsintgatva azt kérdezte, hogy mennyire "színes" a környék, M. úgy tett, mintha nem értené, miről beszél, utólag pedig bánkódott, hogy nem küldte el azonnal. Voltak, akik több mint egy órán át itt voltak, úgy éreztük, soha nem mennek el, végigkopogtatták a falakat, méricskéltek, minden sarokba benéztek, trükkösnek szánt keresztkérdéseket tettek fel és pókerarccal hümmögtek. Szinte mindenki azt ígérte, visszaszól, ha jól emlékszem, egyetlenegy család szólt vissza, volt, aki úgy ment el, hogy az árban is megegyeztünk, és hogy jön vissza a férjével, mielőtt kifizetik a foglalót, ő annyit nem tett meg, hogy megeresszen egy telót, hogy bocs, de mégsem kell. Szóval egyetlenegy komoly ajánlatot sem kaptunk, és már eléggé bele voltunk fáradva.

Azután amikor mi anyuéknál teleltünk egy kicsit Pupákkal, jött egy kedves, szimpatikus fiatal pár, és bár nem volt olyan rend és tisztaság, mint amilyet én szeretek, mégis másnap hívtak minket, hogy szeretnének velünk leülni tárgyalni. Hazautaztam M.-mel, és tök normálisan, kulturáltan mindenben megegyeztünk, pár nap múlva pedig aláírtuk az adásvételi szerződést.

Ráadásul ők az ideális vevők a számunkra, mert külföldön dolgoznak és csak nyáron akarnak hazaköltözni, így júniusig maradhatunk, de a teljes vételárat azonnal utalják, ha esetleg találunk lakást, és szükségünk lenne a pénzre.

Nagyon szerettem volna, ha jó emberek veszik meg a lakásunkat, 14 év alatt a szívemhez nőtt, rengeteg fontos és sorsfordító dolog történt itt velem, nagy szerelmek, nagy szakítások, szenvedés, bulik, szingliség és aztán ide költöztünk össze M.-mel, itt kezdtük a közös életünket, és ide született kicsi Pupák is.

És most jött ez a pár, a lány alig idősebb, mint én, amikor ide költöztem, és azonnal beleszeretett a fészkünkbe, ugyanazokat a mondatokat mondta, mint én annak idején, ugyanolyan lelkes és itt szeretne családot alapítani. Szóval örülök, hogy az övék lett, és fáj a szívem, hogy el kell mennünk.

Ezen a héten már el is kezdtünk lakásokat nézni, eddig lehangoló az eredmény, de megyünk holnap és holnapután is. Iszonyúan szorongok, hogy ennyi idő alatt találunk-e megfelelőt, ami belefér a keretünkbe.

Nem tudjuk eldönteni, hogy kintebb vagy bentebb költözzünk, hogy felújítandót vagy jó állapotút vegyünk, hogy a jó levegő fontosabb-e, vagy a jó óvodák és iskolák, hogy udvar legyen vagy jó közlekedés. Várok a csodára, valami szerelemre, de eddig csak penészes, koszos és büdös lakásokat láttunk, meg olyat, ami tetszene, de csak két személynek lenne kényelmes, ráadásul két autóval.

Ha tudtok valamit ajánlani, szóljatok, minimum 70 nm-eset keresünk, 3 szobával, ha felsőbb emeleten, akkor liftes házban, XI., XII., kerület és Zugló előnyben, de más szép környék is érdekel. A keretünk max. 20 millió, de az már nagyon a teteje, ahhoz már rengeteg hitelt kellene felvennünk.