Home, sweet home

Vasárnap óta anyuéknàl vagyunk Kispupák, meg én. M. beszélt rá, hogy jöjjünk le, elég kemény napok vannak mögöttünk, iszonyúan kimerültem, nem voltam olyan türelmes, mint máskor, hamar elfáradtam, sokszor voltam nyomott, rosszekedvű, sírós hangulatban. M. szerint (és szerintem is) itt tudok pihenni, nem kell házimunkával foglalkoznom és àllandóan Pupákot pesztrálnom, ha kedvem tartja, reggel alhatok tovább, ráadásul kismuki is imád itt lenni, mindig fel van dobva, ha itt lehet.


M. csütörtökön jön utánunk, pénteken lelépünk kettesben, visszamegyünk Budapestre, lazulunk, mozizunk, egymással foglalkozunk, azt hiszem én találkozom a barátnőimmel, alszunk nagyokat, hétfő reggel elmegyek a védőnőhöz megcsináltatni a terhes kiskönyvemet, délután megyünk az Istenhegyire a kombinált tesztre, (amire igyekszem keveset gondolni, mert összerándul a gyomrom tőle), majd jövünk vissza Pupákért.

Néha szükségünk van ezekre a kettesben töltött napokra, én hiszek benne, hogy mindhármónknak jót tesz. Szerintem jó a házasságunknak és jó kicsi Pupáknak is, mert gyakorolja kicsit az elszakadást és nekünk fontos, hogy ne csak velünk, hanem a nagyszülőkkel, rokonokkal is biztonságban érezze magát.

Legutóbb Velencén voltunk egy wellness-hétvégét, és istenien éreztük magunkat. Tudtunk együtt szaunàzni, masszázsra menni, fetrengeni a tepidáriumban, késő éjszakáig borozni és beszélgetni a bárban és persze szexelni egyfolytában ott és akkor, ahol és amikor eszünkbe jut. Bár a kistesó nem ott készült, de az a hétvége elég sokat lendített a dolgon, azt hiszem.

Szóval most anyuéknál lazulok, ami egyedül a kilóimnak nem fog jót tenni, jaj, itt mindig isteni kaják vannak és anyukám mániákusan süti a finomságokat, egyedül azért félek itthagyni Pupákot, mert mire érte jövünk, véglegesen és visszavonhatatlanul édességfüggő lesz.