A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk

Pupákot minden, de minden rettentően érdekli, és kezdi felfedezni az elsődleges nemi jellegeket is.


Pupák és M. szinte minden este együtt fürdenek és olyankor jól meg is beszélik, hogy kinek, mi van a lába között. Kismuki ennek minden egyes alkalommal nagyon örül, és olykor napközben is random módon elkezd a fütyijére mutogatni és azt kiabálja, hogy "kuki, kuki!". Ezt ma reggel a Szent István kórház vérvételi laborjában is előadta széles közönség előtt, óriási sikerrel.

Egyik nap itthon voltunk kettesben, és épp a vécén ültem, Pupák pedig ott sertepertélt körülöttem (már rég lemondtam arról, hogy egyedül lehessek a fürdőszobában). Amikor felálltam meredten a lábam közé bámult és izgatottan mutogatni kezdett. Még nem igazán készültem fel a felvilágosítására, úgyhogy megpróbáltam a legegyszerűbb mondatokkal elintézni a dolgot. - Tudod, Pupák, nincs mindenkinek kukija, a lányoknak puncijuk van - magyaráztam neki. - Punki, punki - kiabált lelkesen, és nem engedte, hogy felöltözzek. - Igen, Pupák, neked meg apának kukija van, anyának meg puncija - taglaltam kicsit már feszengve. - Punki, kuki - ismételgette rendületlenül, majd hirtelen a cicijére mutatott - sziszi! - kiáltotta diadalittasan. - Igen, az meg ott a cicid. - Nana, sziszi - bökdösött most már az én cicijeim felé. - Igen, az anyának is van - mosolyogtam.

Pupák percekig nem tudott betelni a hatalmas felfedezésével, "punki, kuki, sziszi" harsogott a lakásban, hol ide, hol oda mutogatva. Néhányszor még megpróbálta letépni rólam a nadrágot és bekukucskált a pólóm alá is, hogy biztosan mindent a helyére tegyen, de azután legózni kezdett és a témát egyelőre lezártuk. Huh.