Cammognak a percek, rohan az idő

Néha siettetném az időt. Talán ezért nem írok mostanában, mert az előttünk álló dolgokon inkább már szeretnék túl lenni, és múltidőben beszámolni róla.


Pang a lakáspiac, vagy túl nagyok az igényeink és túl kevés a pénzünk. Ha öt millióval több lenne, már tervezgethetném az új lakás berendezését, de nincs, ennyink van, ebből kell valahogy kicsit nagyobbat, kicsit kényelmesebbet, kicsit jobb helyen lévőt találnunk.

A legnagyobb baj, hogy beleszerettünk egy helybe, és sem M. sem én nem tudjuk elengedni, ott szeretnénk élni, oda képzeljük magunkat két gyerekkel, ott akarunk sétálgatni, kávézgatni, kacsákat etetni, de nincs olyan lakás, amit meg tudunk venni, hetek óta nem kerülnek fel új hirdetések, a fent lévőket már átrágtuk ezerszer, vannak tulajok, akik úgy árulnak lakást, hogy közben soha nem veszik fel a telefont, így meg sem tudjuk nézni élőben, nem tudunk alkudni, nem tudunk továbblépni, az időnk pedig vészesen fogy.

Éjszakánként nem tudok aludni, pörög az agyam ezerrel, hogy fogunk hitelt fizetni, hogy fogunk megélni, hol fogunk élni ezentúl, mi lesz, ha konténerekbe kell pakolnunk az összes cuccunkat és anyuékhoz kell költöznünk egy újszülöttel, M.-nek napi 100 km-t kell autózni, és... és ezen a ponton már olyan ideges vagyok, hogy csak dobálom magam az ágyban, szakad rólam a víz, feszül a hasam.

Másrészt, néha megállítanám az időt. Vagy lelassítanám. Mert ezek az utolsó hónapjaink Pupákkal kettesben/hármasban. Iszom minden szavát, mozdulatát, mosolyát. Próbálok minél többet adni magamból neki, és minél többet kapni belőle. Nem gondolom, hogy kevésbé, vagy máshogy fogom szeretni, ha megszületik a kistesója, de óhatatlanul meg fognak változni a dolgok.

Tegnap délelőtt például összebújva aludtunk, mellém gömbölyödött, mint egy kismacska, engem pedig olyan nyugalom száll meg, amikor együtt alszunk, olyan igazi békesség. Azután, amikor már nem tudtam tovább aludni, hosszú-hosszú percekig csak néztem, ahogy alszik, hogy mennyire gyönyörű. A szempillája íve, a pofija, a kócos szőke fürtjei, a tökéletes kis orra... Nem is tudom, van-e meghatóbb és csodásabb látvány egy alvó kisgyereknél.