18. heti genetikai ultrahang tavaszi virágzáskor

Hát elérkezett ez is, gyorsabban, mint ahogy számítottam rá. Lóhalálában vágtatnak a napok, és a kombinált teszt után ma már a 18. heti ultrahangra mentem.


M. sajnos nem tudott velünk jönni, mert ma vidéken dolgozott, így anyukám férje kísért el, hogy legyen, aki vigyáz Pupákra, amíg bent vagyok a vizsgálaton. Délután 2-re mentünk, és délelőtt hihetetlenül ideges voltam, egy álmatlan forgolódással töltött éjszaka után. Úgy éreztem magam, mint egy nehéz vizsga előtt, és fokozatosan hergeltem magam, hogy biztos nem ok nélkül vagyok ilyen feszült, mi lesz, ha most derül ki valami.

Pedig minden flottul ment, Pupák sikeresen elaludt, legalább két órát pihent, utána maradt még időnk ebédelni és rendben felöltözni is. Papa (Pupáknak anyukám férje a Papa, édesapám ugyanis meghalt) is pontosan érkezett, és kismuki nagyon izgatott volt, hogy autóval megyünk valahova együtt.

Papa nem olyan magabiztos a fővárosi közlekedésben, és egy helyen eltévesztettük a kanyarodósávot így félő volt, hogy nem sikerül a megbeszélt időpontra odaérnem. A biztonság kedvéért odatelefonáltam, hogy picit késni fogok, de végül 14.02-kor becsekkoltam a recepción.

Nem késtem el, még két percet üldögéltem a váróban, mire szólítottak és Bátorfi doktor úr biztatóan megszorította a kezem. Azzal kezdte, hogy megnézte a múltkori véreredményemet is, és látta, hogy minden a legnagyobb rendben volt, reméli, a folytatás is hasonlóan jó lesz.

Az első kérdése az volt: "Tippeltem a múltkor a nemére?" Mondtam, hogy igen, erre mosolyogva hozzátette: "Lányt mondtam, ugye? Nos, íme a bizonyíték!" "Igen, látom, hogy nincs a lába között semmi." "Dehogynem, egy szép punci van ott!" - közölte a doktor úr, amivel rögtön a rózsaszín felhők közé repített, sikítani tudtam volna az örömtől, hogy Pupáknak kishúga lesz.

Ezek után szinte milliméterről milliméterre monitoroztuk a kis csajszit, akinek minden egyes porcikája és szerve tökéletesen ép és egészséges, nekem meg újra elhomályosodott a látásom a kicsorduló könnyektől. Puppina sokat integetett és bűvészkedett az ujjacskáival és lelkiismeretesen végigmocorogta a vizsgálatot.

az ott egy talp

A méretei egyébként a nagykönyvben leírtaknak felelnek meg, és a gép pontosan 19 hetesnek és két naposnak számolta a korát, napra pontosan ennyi az én számításaim szerint is. Vagyis a születés várható időpontja augusztus 17.

Boldogan búcsúztam a doktor úrtól, majd miközben M.-nek pötyögtem az sms-eket felfedeztem, hogy az utcában nyílik az aranyeső és rózsaszín virágba borultak a fák. Eszembe jutott a múltkori hóesés, olyan szép kontrasztot alkotott a mostani napsütéses, illatos tavasszal.

Itthon Pupák két új kunsztot is bemutatott, az egyik az, hogy már fel tud mászni az étkezőszékre, így ezentúl az asztalon sem lesz már semmi biztonságban, a másik pedig egy elég sokkoló élmény volt mindkettőnknek, ugyanis nekifutásból lebukfencezett a kb. fél méter magas kanapéról, ami nálam fél perces szívleállást nála pedig másfél perces keserves ordítást eredményezett. Miután meggyőződtem róla, hogy nem vérzik sehol, nem tört el semmije és valószínűleg agyrázkódása sincs, rekonstruáltuk az eseményt, elmondtam neki, hogy miért kell vigyázni a kanapén futkározással, hiszen az ember könnyen lepottyanhat és akkor potty, esik egy nagyot, amin már hangosan kacagott.

Egyébként este sokáig simogatta a hasam és egy cuppanós puszit is kapott a "kiszteszó".