Amit egyébként próbáltam okosan beosztani, és amellett, hogy igyekeztem sokat aludni, le akartam tudni a fontos elintéznivalókat is. Az első nap leszerveztem a második genetikai ultrahangot (jövő hét szerdán tudjuk meg, hogy akkor tényleg kislányunk lesz-e), és a magzati szív-ultrahangra is sikerült időpontot szereznem ( valamilyen érthetetlen oknál fogva a nő, akivel telefonon beszéltem rém undok volt velem, de mivel még be sem mutatkozott, csak annyit vakkantott a telefonba, hogy halló, azt sem tudom, ki volt - remélem, nem a doktornő).
Ezen kívül kitakarítottam a lakást, átpakoltam a gardróbszekrényt, rendet raktam M. ruhái között is, előbányásztam a kismama ruháimat, kimostam a díszpárnahuzatokat, a kuckózós plédeket a kanapéról, ágyneműt húztam Pupáknál és nálunk is, súroltam, sikáltam és estére rettenetesen el is fáradtam, de még ez a fajta kimerültség is jólesett, ráadásul nagyon meg voltam elégedve magammal.
Másnap reggel fodrászhoz mentem, majd délutánra három randit is sikerült lebeszélnem rég nem látott barátokkal, szóval klassz kávézókban ücsörögtem jókat beszélgetve, finom kajákat eszegetve, (koffeinmentes) kávét és (cukormentes) limonádét iszogatva, két találka között pedig még egy kis shoppingolásra is maradt időm, úgyhogy megleptem magam egy szép tavaszi-nyári ruhával és két pár (hát sajnos lapos, de Pupák mellett ritkán villoghatok tűsarkúban) cipővel. Kaptam még egy szájfényt, két nyakláncot és egy napszemcsit is. Este 9-kor pedig boldogan estem haza, és M.-nek sóhajtva ennyit mondtam: "Lehet, hogy rossz anya vagyok, de nekem ma olyan, de olyan jó napom volt!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése