Furcsa, hogy a gyerekek milyen bizalommal és feltételek nélkül szeretik a szüleiket. És milyen felkavaró, amikor az ember felnőtt fejjel már látja a hibáikat. Sokszor gondolkodom azon, vajon mi kiálljuk-e majd a próbát: csalódást okozunk-e a felnőtt gyermekeinknek, vagy elnézően mosolyognak a tévedéseinken.
A szüleim nagyon fiatalon házasodtak össze és fiatalok voltak akkor is, amikor én megszülettem. Bár óriási szerelem volt az övék, a házasságuk mégis rossz volt és öt éves voltam, amikor elváltak. Ennek ellenére sok emlékem van az apukámról arról az időszakról is, amikor még együtt voltak. És furcsa módon Pupák megszületése után eszembe jutott még egy pár. Nem feltétlenül jó és szép emlékek.
Tudom, hogy az apukám imádott engem. Szerettem, hogy mindig felnőttként kezelt és már egészen kicsi koromtól kezdve nagyon jókat tudtunk beszélgetni egymással. Majdnem mindent elmondott nekem, sokat mesélt a munkájáról az új házasságáról, a viszonyairól (igen, azt is elmondta, hogy megcsalja a feleségét), a kapcsolatáról anyuval, a gyerekkoráról...
Imádott nekem meglepetéseket okozni és én odáig voltam értük. Olyanokat csinált, hogy csak úgy becsengetett egy vasárnap délután és elvitt csavarogni, vagy tanítás közben megjelent az órán és elkért, majd elvitt a cukrászdába somlóit enni. Gyönyörű csomagokat kaptam tőle, tele mindenféle izgalmas dologgal. Ezek a dolgok mégsem tudták pótolni, hogy alig vett részt az életemben, és évente csak háromszor-négyszer találkoztunk.
Nem olyan apa volt, akiről a csodás történetek szólnak, és sajnos a gyerekeimnek sem olyan apát szeretnék, mint ő volt. Felnőttként már nem tudok azonosulni az értékrendjével, rengeteg rossz döntést hozott és sohasem a családját helyezte az első helyre. Mégis, a mai napig emlékszem a hangjára, a nevetésére, az illatára, a puszijaira és a végén a fájdalomra és a lemondásra a szemében. Emlékszem az ölelésére, és az érzésre, hogy tudom, hogy nagyon szeret. Egy gyereknek pedig talán ez a legfontosabb: érezze, hogy szeretik.
Boldog szülinapot, apu, én is nagyon szeretlek!
Milyen szépet írtál most is róla... Biztos, hogy utólag sajnálta, nem töltött több időt veled, nagyon erős szeretet lehetett közöttetek.
VálaszTörlésKislányként is milyen szép vagy! :)