Ez nem volt egy túl jó nap. Még a napsütéses csodaidő ellenére sem.
Éjjel Pupák sikoltva ébredt, és miután áthoztam közénk, még órákig ébren volt. Nem csinált semmi rosszaságot, csak feküdt közöttünk csendben, és fél óránként megszólalt vékonyka kis hangon, például közölte, hogy pukizott vagy hogy vizet kér. Ennek ellenére, én ilyenkor nem tudok elaludni, amíg ő nem szuszog egyenletesen, úgyhogy a madarak reggeli csicsergése már behallatszott az ablakon, amikor elszenderedtem.
Persze emiatt tovább aludtunk a szokásosnál, csúszott a délelőtti alvás (Pupák még mindig délelőtt alszik), az ebéd, és a séta is, összetorlódtak a tennivalók és nem haladtam semmit. Ráadásul M.-mel is összekaptunk kicsit, vagyis nem is ez a jó szó, mert csupán annyi történt, hogy kaptam néhány neheztelő mondatot tőle, de nyilván a mormonok miatt ez nagyon rosszul esett, és rányomta a bélyegét a délutánomra. Nem voltak meg a szokásos napközbeni telefonálások, érezhetően hidegebben beszéltünk egymással, és ez nagyon fájt. A dolgon úgy próbáltam enyhíteni, hogy a sétánkról képes beszámolót küldtem neki.
Az esti tornák sem mennek úgy, ahogy vártam volna, azt hittem, a labda nélküli feladatokat Pupák újra szeretni fogja, de közben ugye elindult, és szerintem a több mint két órás játszóterezés és séta alatt úgy kifárad, hogy semmi hangulata utána még lenyomni egy háromnegyed órás gyakorlatsort. Vagy pedig a labda végleg elrontott mindent.
Ráadásul a fürdés utáni pelenkázáskor Pupák véletlenül belerúgott a hasamba, és valami nagyon érzékeny pontot talált el, hirtelen elsötétült előttem a világ, azt hittem, elájulok.
Ja, és még az is van, hogy a lakás tulaja ma kegyeskedett válaszolni az ajánlatunkra, fél millióval drágábban vihetjük a kecót. Mi mondjuk elég világosan elmondtuk szombaton, hogy nem azért ajánlunk ennyit, mert ez valami tárgyalási trükk, hanem egyszerűen nincs rá több pénzünk. Mindezek tetejében éjszaka, amikor nem tudtam elaludni, arra jutottam, hogy ezt a lakást nem kellene megvennünk, mert nem érzem azt, hogy jó lenne ott nekünk. Ez kezd totál agyrém lenni...
Nekünk a múlt héten volt egy összekapós napunk, 3 nap volt, mire meg tudtuk rendesen beszélni, és ma nekünk is lemondtak egy holnap reggeli lakásnézést, nem tudom, mi lesz. Mihamarabbi újra összehangolódást! Remélem a hasad sem fáj már!
VálaszTörlés