Újabb nehéz nap, néhány jó hírrel fűszerezve

Csodák most nem történtek, de a hitünket nem veszítettük el. Hisszük, hogy ez nem véletlenül alakult így és igyekszünk újraformálni a terveinket.


A mai nap is irtó lassan telt, és természetesen hiába ígérték, délre nem kaptunk választ. Az egészben ez az egyik legnehezebb, hogy az emberek nem tartják be a megbeszélt időpontokat, nem tartják tiszteletben a másik idejét, kéréseit, problémáit. A mi vevőink annak idején elmondták, hogy pár napjuk van a szerződéskötésre, mert vissza kell utazniuk külföldre, és ezt mi maximálisan figyelembe vettük, sőt, tulajdonképpen elintéztünk mindent helyettük. Intéztük a közjegyzőt, megfogalmaztuk a szerződéstervezetet, minden kérésüket meghallgattuk, és pár óra alatt beszereztük például az energetikai tanúsítványt, mert a közjegyző nem egyezett bele, hogy azt utólag csatoljuk a szerződéshez. De mi ezt így éreztük korrektnek.

Most meg mintha senki nem értené, hogy nekünk nincs időnk napokig várakozni egy-egy igenre vagy nemre, állandóan összedől minden tervünk, újra meg újra elölről kell kezdenünk a gondolkodást, és ettől már teljesen kikészülünk.

Délután 5 körül hívták 2. számú lakásék M.-et egy nemleges válasszal. Lehet, hogy kevés pénzt ajánlottunk, lehet, hogy nem voltunk elég szimpatikusak, de az is lehet, hogy csak korrektek akartak lenni az első ajánlattevővel, most már teljesen mindegy. Tegnap elengedtük ezt a dolgot, így ma már csak mérsékelten voltunk csalódottak. Belesajdult ugyan még a szívem, mert az ember valahol mélyen mindig a végsőkig reménykedik, de ma már egész nap az 1. számú lakásra koncentráltam, arra, hogyan lenne célszerű berendezni a pici szobákat, hogy mivel lehetne még szebbé tenni az élettereket, és ez nagyon jó érzésekkel töltött el.

Természetesen annyira azért ebbe sem szeretném beleélni magam, mert még bármi közbejöhet, de M. az elutasító válasz után azonnal hívta őket, mert ugye az volt a terv, hogy még ma este megpróbál kimenni tárgyalni. Persze, ez nem jött össze, és pénteknél előbb nem is fog, úgyhogy hiába intéznénk már legszívesebben a szerződést, még az sem biztos, hogy a jövő héten össze fog jönni.

Ami azonban jó hír, hogy M. beszélt a leendő munkahellyel is, és ők viszont nagyon megengedőek és jó fejek voltak mindennel kapcsolatban, sőt kicsit azon aggódnak, hogy mi lesz, ha a mostani munkaadó fizetésemelést ajánl M.-nek a felmondás hatására. M. biztosította őket, hogy mindenféleképpen megy. Szóval ezzel hatalmas teher került le a vállunkról, nyugodtan intézhetjük a hitelt, most már azon kell imádkoznunk, hogy a banknál rendben menjen minden. (Nyilván nem fog.)

És a ráadás, hogy M.-nek beesett egy újabb plusz meló, ami szépen fizet, nekünk meg most minden egyes forint nagyon-nagyon-nagyon jól jön.

Pupák közben gyönyörűen sétálgat, naponta meglep azzal, mennyi mindent tud, és már megkaptam tőle az első bókokat is. A legelsőt akkor, amikor hajszárítás után a tükör előtt fésülködtem, és az én kicsi fiam valami gyönyörű tekintettel nézett fel rám, és egyszer csak azt mondta: "Szép!" Könnybe lábadtak a szemeim. A másik teljesen hasonló volt, tegnap, mielőtt sétálni mentünk feldobtam egy kis szájfényt, mire ő rámutatott és újra azt mondta, hogy szép. Megkérdeztem, hogy mi a szép kis Pupák? Mire azt felelte: "Szája".