Ilyen csak a filmekben van

Amikor hazafelé jöttünk, az autóban, azt mondtam M.-nek, szerintem ilyen csak a filmekben történik emberekkel. Nem velünk.


Egész nap rettenetesen izgatottak voltunk. Tegnap este még egyszer átbeszéltük, hogy jó lesz-e nekünk az 1. számú lakás, hogy hova, milyen bútorok kellenek, mire mennyit kellene költenünk, mennyit ajánljunk érte először, azután arra jutottunk, akár az irányárat is megadjuk, csak legyünk túl a hivatalos részeken és sóhajthassunk fel egy picit.

M. délelőtt elment tárgyalni a hitelszakértővel, arra jutottak, hogy a legjobb lesz felmondani a hitelkártyáját, mert például azt is figyelembe veszik a bírálatnál, hogy mekkora hitelkerete van. Egyébként azt mondta M.-nek, hogy valószínűleg sima ügy lesz, és 3-4 hét alatt le is zajlik az egész. Csütörtökre egyeztettek egy újabb időpontot, amikor M. beviszi leadni a szükséges papírokat. Napközben beszéltünk a közjegyzői irodával is, hogy beleférnénk-e a jövő héten elkészíteni és aláírni a szerződést, mondták, hogy semmi akadálya.

Talán Pupákra is átragadt valami a feszültségből, mert délelőtt a szokásos 2-3 óra helyett alig egyet aludt, azután pedig hektikus hangulatban rohangált fel-alá a lakásban.

Ebédre összeütöttem egy finom tésztát salátával, azután pedig készülődni kezdtünk. Fél 7-re kellett mennünk a lakásba, de nem bírtunk magunkkal, és több mint két órával előbb elindultunk, gondolván, hátha Pupák alszik egyet útközben, és legfeljebb sétálunk még egy kicsit a környéken. Így is lett, mukika szundikált egyet, azután sétálgattunk, majd negyed 7-kor leparkoltunk a ház mellett, kiszereltük Pupit a kocsiból, és elindultunk, hogy teszünk még egy kört a ház körül is. Két háznyira onnan van valami magánbölcsi féleség, ami ideális lenne nekünk, ha Puppina megszületik, és láthatóan Pupáknak is tetszett, mert rátette a mancsait a hatalmas, színes üvegablakra, úgy kukucskált befelé.

Ekkor szólalt meg M. telefonja, és 3 másodperc múlva már láttam az arcán, hogy nagyon nagy baj van. Nem hallottam, ki van a vonal másik végén, vagy mit mond, de pillanatok alatt kitaláltam. M. még percekig próbálta jobb belátásra bírni a tulajt, hogy legalább hallgassanak meg minket, tárgyaljunk az árról, hiszen itt állunk a ház előtt, de hiába.

Eladták a lakást.

Nem értjük, hogy mi történt, mert nem kaptunk rá értelmes magyarázatot.

Egészen addig tudomásunk sem volt róla, hogy rajtunk kívül esetleg tárgyalnak mással is, velünk végig úgy beszéltek, mintha sínen lenne a dolog. Nem voltak hajlandóak elárulni, mikor kapták az ajánlatot és mekkorát, így esélyünk sem volt beszállni a versenybe.

Mi szombaton néztük meg a lakást, hétfőn jeleztük, hogy komoly érdeklődők vagyunk, majd szerdán szóltunk, hogy most már biztos, hogy az övéket szeretnénk megvenni. Ugye M. még aznap kiment volna ajánlatot tenni, de sem aznap, sem másnap nem értek rá, és a tulaj felesége azt kérte, telefonban ne tegyünk ajánlatot, inkább személyesen találkozzunk. Így beszéltük meg a mai estét.

A pasas azt mondta, sajnálja, de azé a lakás, aki előbb ajánlatot tesz. De nekünk esélyünk sem volt ajánlatot tenni!

Próbáljuk összerakni, mi történt, és a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy ma 6 óra körül járt ott valaki, aki azonnal ajánlatot tett a lakásra (gondolom irányáron elvitte) és meg is állapodtak. De ha már velünk megbeszélték, miért nem tudtak meghallgatni minket is? Ehelyett pedig a lakás ablakából végignézték, ahogy leparkolunk, kiszállunk, kivesszük a gyereket, sétálunk, visszatesszük a gyereket én az autóra borulva sírok, M. pedig tehetetlenségében majd' felrobban.

Végigzokogtam a hazautat, és közben mindvégig attól rettegtem, hogy M. pillanatokon belül összeomlik. Hihetetlen, mennyi idegességen ment keresztül az elmúlt hetekben, mennyit kellett stresszelnie mindenen, azután úgy tűnt, mégiscsak minden megoldódik, és a legeslegutolsó percben minden, de minden összedől. Komolyan aggódom érte.

Nem értem, miért történik ez velünk, nehéz most pozitívan gondolkodni, mert úgy érzem, hirtelen egy légüres térbe kerültünk. Mindig van valaki, aki rámenősebb, ügyesebb, szemtelenebb, vagy gazdagabb, mint mi. És azt sem értem, hogy lehet az, hogy emberek ennyire, de ennyire nem tartják tiszteletben a másikat?! Hogy lehetnek ennyire inkorrektek? Hogy tudják ezt megtenni?

Milyen emberek vannak? Milyen emberek vannak? Milyen emberek vannak?